USA :)

 Reggel elhagytuk Stocktont, amit mi csak Stockholmnak hivunk, es -utba ejtve egy outletet- celba vettuk San Franciscot. A kikotoben, a Fisherman's Wharfon kezdtunk, aminek a halaszokhoz mar nincs koze, csak sorakoznak a molok egymas utan. Az egyik mellett egy kiszuperalt tengeralattjaro meg egy hadihajo all, a Pier 39 meg nagyon hangulatos turistalatvanyossag, ahol -ahogy a Lonely Planet fogalmaz- mindent megtesznek, hogy elvalasszak az embert a penzetol. Fabol van az egesz, es ket oldalon 2 emeleten halas ettermek meg szuvenirboltok sorakoznak. A kikoto bejaratanal tovabbi csodalatos kifozdek vannak, ahol a hatalmas kupac tarisznyarakokat oriasi szuerokanalakkal merik ki a fozovizbol.
A 39es molo mellett rengeteg foka is tanyazik, nagyon edesek, ahogy sutkereznek. Igaz, h itt csak nekik van meleguk, mert Friscoban nagyon hideg van: ugyan tobbnyire sut a nap napkozben, de nagyon hideg szel fuj allandoan. Megneztuk meg egy utcai mutatvanyos vicces musorat, aztan gondoltuk cable carral megyunk fel a varosba. (Itt ketszer is meg kell gondolni, milyen messzire indul el az ember gyalog, mert -ahogy a filmeken latszik- itt oriasi dombok vannak a varosban, egy utcahossz alatt akar 3 dombra is fel kell kapaszkodni. Mikor en vezettem volt olyan utca, amire alig mertem felmenni, csak nagy lendulettel mertem nekiindulni, es sikito fraszt kaptam, mikor a tetejen stoptabla vart... az itteniek marha jol vezethetnek. Aztan az ember atfodul a hegyen, es eloszor nem lat a kocsi eleje elott semmit, aztan meg nem mer lejonni... Raadasul nehez megszokni itt amcsiban, hogy egy keresztezodesnel sokszor mindenkinek stoptablaja van, es annak van elsobbsege, aki elobb odaert.)
A cable carnal 45 perces sorbanallas volt, uh inkabb ujra kocsiba ultunk, es felmentunk a Golden Gate tovebe. Na itt volt csak igazan orias felho, meg szelvihar... Hihetetlen, hogy 2 napja meg lerohadt rolunk a gatya, most meg az osszes meleg ruhank egyszerre rajtunk van. Este szerintem nem volt tobb 15 foknal, es a hideg szel ezen csak rontott. Sotetedes utan bementunk Chinatownba, de itt mar bezartak az ettermek, viszont 2 utca alatt Little Italyban talaltunk magunkat, uh itt ettunk egy hangulatos etterem kiulos reszen. 
A szallasra -ami hala Levi baratjanak, illetve az o kedvezmenyenek ezuttal egy Four Points Sheraton volt- megint 11 utan erkeztunk...
 

 Hogy oszinte legyek nincs kedvem irni. Ugyhogy csak roviden: a Yosemite nemzeti parkban voltunk, nagyon szep volt, de csak toredeket tudtuk bejarni: 1-2 vizesest, meg nehany oriasi sequoia fat neztunk meg. 
A macik nem szeretnek, es a boldogsag kek madara is tova repult, legalabb emlekul lett egy kepem.
A Mono Lake-re es a havas hegycsucsokra sajnos mar nem jutott ido, talan majd legkozelebb... 

Mivel nemcsak budos es csotanyos volt a szallas, de reggeli sem volt, elindultunk Bakersvillbe. Vasarnap leven eleg uncsi volt a kaliforniai "country fovarosa", de legalabb megebedeltunk. Eleg sokat mentunk a Sequoia Nemzeti Parkba, ahol a vilag legnagyobb fai, a -meglepo modon a sequoia tree nevre hallgato- oriasi fenyok allnak. Egy ugyanolyan nemzetiparkbankirandulos nap volt, mint a tobbi. Eddig. 

Levi vezetett epp, mikor folfele, a hajtukanyarokkal tarkitott szerpentinen egyszercsak kigyulladtak mindenfele hibauzenetek a muszerfalon. Letettem a terkepet, es elovettem a szervizkonyvet… Kisutottem, hogy a menetstabilizatorral lehet baj, de Levi egy ido utan kozolte, hogy ennel egy kicsit nagyobb baj van, miszerint nem tudja forgatni a kormanyt, ami meglehetos problema egy szerpentinen. Vagyis kifujt a szervo. Es, csak hogy meg fokozzuk, a szerpentinen utfelujitas volt, emiatt felpalyas lezaras, lampa, fel ora varakozas - mi ez elott a hely elott alltunk meg, vegleg. Ja nem, meg lehet fokozni: az egesz nemzeti parkben nincs terero.

Levi megallitott egy autost, h szoljon mar valakinek, ha felert, es volt is feljebb egy ranger, akinek tudott szolni, es aki odakuldott egy masikat. Kisebb tanakodas utan a ranger a hatso ulesen ("prisoner seat") felvitt minket egy foljebbi Visitor Centerbe (meg szirenaztunk is), ahol egy kislany segitett nekunk vonalas telefonon felhivni a kolcsonzot. Ok 4 ora alatt szerettek volna vontato autot kuldeni, ezzel elindult egy hosszas huzavona es tobb koros radiozas-telefonalgatas a kislany, a ranger, a tobbi ranger es az autokolcsonzo ugyfelszolgalata kozott. Mivel a rnagerek szerint annyira szar helyen allt az auto, hogy komoly akadalyt es veszelyt jelentett, ezert nem fogadtak el a 4 orat - inkabb hivtak ok valakit a kozekebb levo Woodlake-bol, hogy vontasson el bennunket. 

Igy aztan a ranger ujra kenytelen volt minket taxizni, ezuttal a hegyrol lefele. Akkor szakadt nala el a cerna, mikor az ominozus utfelujitas felso vegen allt velunk fel orat a lampa elott allo kocsisorban. De megoldotta a helyzetet: atultetett minket 3 tuzolto melle, akik "amugy is" lefele mentek a hegyrol. Igy aztan bedobtuk a hatizsakjainkat a hatso platora, es beultunk a 3 eleg budi, de jo fej tuzolto melle. Ok aztan "ledobtak" miket a kocsiig, ahol mar mogottunk allt szirenazva egy rendorauto, es a ket rendor iranyitotta a forgalmat, h senki ne menjen belenk. Ezek is jo fejek voltak, elmondtak, h hamarosan ideer a vontato auto, es szerencsesebb tovabbi utat kivantak. Egy fel ora mulva tenyleg megerkezett egy rettenetesen dagadt mexikoi, aki megforditotta az autonkat, aladugta a vontatot, es betessekelt minket maga melle. Amikor bekapcsolta a romantikusan vinnyogos mexikoi zenejet, Levivel egymasra neztunk, es majd megpukkadtunk a rohogestol. Egyszeruen nem hittuk el, annyira abszurd volt a helyzet, hogy valami muveszfilmben ereztuk magunkat.

Pedig meg volt hova fejlodni az esemenyeknek: a vontatos mexikoi sajat magahoz vitt haza minket. Elenk jott a harom kutya, meg az asszony, betessekeltek minket, odaadtak a telefonjukat, kajaval kinaltak, megmutogattak a csaladi fotokat es a 120 gyereket meg unokat. Ugyanakkor undorito belulrol a nagy hazuk, meg a ket hajas fiuk, aki a medence meretu plazmateve elott ul es a baseballt nezi. Kupleraj van bent, meg igenytelenseg. Eloszor csak a dohanyzas urugyen surrantunk ki Levivel (leulni sem akartunk bent), aztan egyszeruen nem mentunk be ujra: most is itt ulunk a meka csalad verandajan, es este 9 ota, ket oraja varjuk a kocsit, ami az 1 oranyira levo Fresnobol kellene, hogy ideerjen. Igaz, hogy mar este 6kor tudtak kolcsonzosek, h nekunk kelleni fog egy auto, de ugy latszik nem sikerult megsem Fresnobol elinditani, es vmi nagyon gaz magyarazatot adtak az okara, de hat tehetetlenek vagyunk… es meg nincs vege a napnak.
Ezek az amcsik amugy nem sokat kerdeznek az embertol azon kivul, h honnan jottel, de itt az asszony megkerdezte, hogy mi egy par vagyunk-e. Mikor mondtuk, h nem, a mama ram nezett, es annyit kerdezett, h anyam tudja-e, hogy ferfivel vagyok itt...
...
A tortenet vege az lett, hogy tenyleg 2 ora mulva, este 11re jott meg az auto, a meka elvitt minket az autoszerelo stationre, ahova az uj autot, egy Chevyt hoztak nekunk. Ugyhogy este 11kor, az isten hata mogott azt neztuk, ahogy egyik traileren a regi autonk, mikozben a masikrol eppen rakjak le az ujat...
f1re ertunk a szallasunkra, ezzel egyuttal rekordot is dontve.
 

 Mostanra raszoktam arra, hogy amig Levi vezet a kocsiban irom a blogot a szovegszerkeszton, mert egyszeruen soha nem jutunk a szallasunkra, azon belul internethez este 10-11 elott. Igy aztan este mar csak fel kell tolteni, mielott elajulok a faradtsagtol. Mivel az elmult idoszakban meg erre se volt energiam a kocsiban, mar tobb mint 2 nappal le vagyunk maradva. Ezert most odaig fejlesztettuk a dolgot, hogy most, hogy van egy szabad orank en irom az egyik napot, Levi a masikat...   

Szoval szombat delelott kicsekkoltunk a szallodabol, majd atalltunk a Luxor Hotelbe, amihez egy nagy piramis is tartozik. Ez kivulrol eleg jol nez ki, de belulrol igazabol nem volt nagy szam, az egyiptomi temat sokkal jobban ki lehetett volna hasznalni. Itt kajaltunk egyet vmi gyorsetteremben, majd atsetaltunk a Mandalay Baybe, ami azsiai stilusu (itt vegre felkaru rabloztunk is egy kicsit, nem tudom, miert halogattuk eddig, mindig csak tatottuk a szankat a hatalmas kaszinokban :)), majd nagy nehezen atkecmeregtunk a kozepkori stilusu Excaliburba (amint irtam mar oriasiak ezek a hotelek, nemelyik labirintus szeru, de ossze vannak kotve). Mar ekkorra ki voltunk teljesen faradva, pedig a vegso celunk a New York New York volt (ide feluljaro vezetett at az Excaliburbol), hogy feluljunk a tetejen levo hullamvasutra. Ezert meg ezen a hotelen is vegig kellett setalni, de vegul csak feljutottunk. Ekkor kezdett inunkba szallni a batorsag… Nagyon durvan feltunk mindketten, nekem ez eletem egyik legdurvabb hullamvasut elmenye volt. Nem is csak azert, mert nagyon hosszu es meredek zuhanasok vanak benne, hanem mert kicsit regi(es stilusu) a hullamvasut, es nagyon raz, nekem szetrazta a fejemet.

Ezzel feltettuk az i-re a pontot Vegasban, es mivel 3 ora elmult indulnink is kellett Death Valley fele. Sajnos meg legalabb fel orat alltunk a vegasi dugoban egy baleset miatt, de nagy nehezen csak elindultunk az elottunk allo meg legalabb 400 km-es utra. Death Valleybe ennek kb a felenel volt. Ez egy hatalmas kopar terulet, egy hegyekkel korulvett nagy medence, amerika legmelyebb pontja (-86 meter). Mivel itt mertek a valaha volt legmagasabb homersekletet is az USA-ban (56 Celsius fok), ezert hiaba ertunk oda 6 utan, meg akkor is csak megalltunk a kocsival a kilatopontokon, es csak rovidebb idore szalltunk ki korul nezni.

Eloszor a Dante's view-t neztuk meg, ami egy magas hegyen levo kilato volt, es korbe lehetett nezni, aztan a Zabriskie Pointot, ahol az ereszkedo nap fenyeben kulonfele barna szinekben pompaztak a teljesen kopar hegyek korulottunk. Olyan erzesunk volt, mintha a Holdon lennenk, annyira embertelennek es elettelennek latszik ott a taj. Badwater fele mar igencsak siettunk, mert a hegyek mogott eppen lenyugodott a nap. Ez a Badwater egy pici kis sos to a hatalmas medenceben, aminek a feneket teljesen belepi a so. Ez az a pont, ami -86 meteren van. Ahogy Levi szellemesen megfogalmazta, olyan volt itt az ido, mintha hajszaritoval fujtak volna: rettenetesen meleg szel fujt. A homero errefele 47 fokot mutatott, ugy, hogy a nap mar lenyugvoban volt…. 

Ezutan meg megneztuk az ordog golfpalyajat, ahol lyukak vannak a kikristalyosodott soban, majd elindultunk a meg mindig elottunk allo 200 km-en. -86 meterrol 1500ra kusztunk fel… Teljesen kivoltunk mar, mire Ridgecrestbe ertunk, szinte mar aludtunk a vacsora folott. Olyan volt, mintha 2 napot nyomtunk volna le egyben. Es megint nem ertunk a szallasra 11 elott, remelem utunk legcsorobb szallasa volt, mert kutya es dohszagtol buzlott a vizes szonyeg, a csotanyok meg csak akkor nem jottek be vendegnek, ha nem akartak…Kitessekeles utan, megnyomtuk agyunk Off gombjat.

Már tudtuk , hogy a második vegasi nap kissé csonkítva indul, hiszen hajnali 3kor feküdtünk le és mi tagadás a szoba adta lehetőségeket is ki akartuk használni, igy féldélben keltünk. A nap célja a Hoover Gát( USA legnagyobb gátja, a Coloradon, több államot lát el energiával és szabályozza a víz mennyiségét a folyóban) látogatása volt, ami oda-vissza 60km Las Vegastól. Tankolás  után , egy ebédszerű reggelit benyomtunk a Jack in the box gyorsétteremben és a közel 40fokban vágtunk neki a célnak. A gát kivűlről is megható méretekkel rendelkezik, de mindenképpen kiváncsiak voltunk a belső szerkezetre is, befizettünk egy belső menetre , minekután teljesen áttanulmányoztuk a gát keletkezésének zegét-zugát. Beültünk egy röpke 10percre egy filmvetítésre is. Következtetésképpen az amerikai büszkeség itt is tarolt és nem volt olyan hely –még a turbinák tetején is a nemzeti lobogó lengett—ahol ezt ne hangoztatták volna. A csoport apraja nagyja, de inkább a kövérje társaságában, lecsúsztunk a gát belsejébe , ahol egy kiöregedett volt rendőr végigmutatta a túlságosan inkább a méretekről szóló létesítményt. Annyira megtanultuk az áramfejlesztés mikéntjét, hogy talán otthon majd mi is építhetünk egyet a Dunán. Vissza a gátra érve, immár 45 celziusban, tűző napon vetettünk végett a kis kiruccanásnak. Jó volt, érdekes volt, elég volt.

Visszatérve Las Vegasba, nem állhattuk meg hogy a helyi outletbe egy kis szétnézés címszóval , ne töltöttünk volna el egy pár órát. Időközben be is esteledett, vissza a hotelbe, gyors készülődés után újra kiléptünk a már hangyabolyként nyüzsgő városba.

A terv a velencei rész megnézése volt. Aránylag sikerült is. Itt is minden volt mint a jó boltban, Rialto és gondola, csatornák és fagyizók, Szent Márk tér és divatüzletek tömkelege, és persze a rengeteg játékmasina a földszinten. Közben találkoznunk kellett Lejláékkal (kolleganő-éppen itt tartózkodtak ők is)  Kijövet belebotlottunk egy utcai showba amit a Treasure Island nevű hotel rendezett, az arra bóklázó kiváncsi szemeknek. Nagy tömeg, musical szerű fellépés, hajótámadást produkáltak, nők a férfiak ellen (szexi boszorkák és mitsemsejtő hajótörött kallózok). Vegasi módra ment a testi vonaglás, tánc és effektusok netovábbja, a vízágyútól a robbantásokig, végezetül meg kisebb tüzijáték annak tiszteletére hogy Venusz megtalálta Marsot és mitöbb még jó is neki J))—ezt egy Mars írja, elfelejtettem leszögezni az elején!

Még a hömpölygő tömeg elött elindultunk New York New York hotel irányába, gyalog, amit Piros kissé sérelmezett is , de hamar odaértünk és Lejláékkal egy pár mondat után , eldöntöttük hogy bulizni kellene a Cosmopolitanban, amit előzetesen kiszemléltünk magunknak. Ez a hely egy kis glamurous gyöngyszem volt, csili-vili fényekkel és üveggyöngyökkel, tökéletes helynek bizonyult egy koktél elfogyasztására. Koktél közben tánci, meg természetesen el nem maradhatott a széltében hosszabb amcsik fikázása sem. Jó volt, éppen elegendő pia és testmozgás ahhoz, hogy bódultan távozzunk egy másik helyre ahol sok időnk viszont nem volt, de belekostoltunk a Ceasar’s Palace nightlife-jába is.

Az úton túl volt a mi hotelünk, nehéz volt a járás, a mozgólépcsőre is nehéz volt fellépni, hát még a 25.re feljutni a lifttel. Útközben megprobáltuk a szerencsénket, befektettem egy 5 dollárt az egyik játékgépbe, de 2 gomb megnyomása után , úgy elnyelte mint kacsa a nokedlit (tkp. havány flatusunk nem volt arról hogyan működnek). A játék „élménye „ kipipálva, jöhet a fogmosás… 

 Delelott atmentunk egy nagyon takaros es egesz zold kis telepulesen, Rockville-n (olyan Fredi es Benisen hangzik, de tenyleg olyan is: 1-2 haz a sziklak meg hatalmas kovek koze epult be). Innen agazott le az ut Graftonba, ami egy szellemvaros: mormon telepesek alapitottak, de hamar rajottek, hogy itt nem lehet elni (mikor kiszalltunk a kocsibol azt hittem megyulladok, olyan forrosag volt, bar ezek a rossz talaj meg a kozeli folyocska hatalmas aradasai miatt nem maradtak meg), es elhagytak a helyet, bekoltoztek R.be.

Csak a temeto, a templom (=iskola) es 3 haz maradt meg, a hazak kozuk 2be be is lehet menni. A hely arrol is nevezetes, h egy csomo film, tobbet kozt a Butch Cassidy es a Sundance kolyok diszleteul szolgalt, itt forgattak tobbek kozt a film hires biciklizos jelenetet.

Ezutan egy ujabb nemzeti park kovetkezett, a Zion, ahol mar rutinosan tajekozodtunk, es szalltunk fel a shuttle buszra, ami felvitt minket a volgynek arra a reszere, ahol az Angel's Landing Trail indul, vagyis az a turaut, ami az "Angyalok Leszallohelyere" visz. Ez ugyan csak 475 m szintben, de azt a tuzo napon tettuk meg meredek szerpentineken folfele, majd mikor mar epp kikoptem a tudomet, es azt hittem egesz egyszeruen meggyullad a fejem (annak ellenere, hogy hideg vizes kendovel a fejemen indultam folfele), es a labaim sem birtak, akkor kovetkezett a via ferrata resz: egy viszonylag keskeny, sziklas, folfele durvan emelkedo gerincen kellett felmasznunk a csucsig. A maszast vaslancok segitettek, sokszor tenyleg csak abba kapaszkodva tudtuk felhuzni magunkat. Gyonyoruek voltak a sziklak, mintha hatalmas rozsdavoros palatablak lettek volna egymasra hajigalva, itt-ott 1-2 fenyofa mokusokkal, a gerincen meg mindket iranyba le lehetett latni (Levi, aki teriszonyos nem minden esetben erzett efelett hatartalan oromot), es nezni, ahogy a helyi kobol keszult, es ezert voros aszfaltut csikja kanyarog a hegy korul, es megy rajta a shuttle busz, a vadaszo sasok pedig alattad koroznek.

A csucson aztan lekucorodtunk a lapos teton, mert nincs kiepitve, semmi korlat vagy ilyesmi, es neztuk, ahogy egy francia par probalja kitessekelni a mokust a hatizsakjukbol :)

Otthon 1 map alatt iszom meg 1 liter vizet, itt szivem szerint mr folfele feluton huzora megittam volna, csak sajnos osszesen ennyivel indultam el. Meg eletemben nem ereztem ezt, ami itt, hogy folyamatosan szomjas vagyok, es nemcsak hegymaszas kozben.

Miutan lekuzdottuk magunkat a hegyrol a klettersteigen es a szerpentinen egyreszt megittam fel liter vizet huzora, masreszt megaztattuk a labunkat a folyoban.

A nemzeti park bejaratahoz kozel ettunk egy jo pizzat meg tesztat, feludito volt a sok gyorskaja utan. Este 7 korul volt mar, mire elindultunk Vegasba, ami tobb mint 250 km-re volt, igy ujra csak este 10 korul erkeztunk meg. Igaza volt annak, aki azt mondta, h Vegasba este kell beerkezni: az autopalya egy dombrol er le, es lenyugozo, ahogy a varos fenyaradatat meglatja az ember. 

Ennel mar csak az lenyugozobb, mikor beerkezel: az ember kapkodja a fejet a rengeteg hires szallodat latva. Eleg konnyen megtalatuk a hotelunket, ami a Paris at Las Vegas volt: nem volt nehez felismerni a bejarat elott allo tobb emelt magas Eiffel toronyrol, a mellett allo Diadalivrol, es a Gare de l'Estnek kialakitott bejaratrol. Ennel csak a parkolohazbol beerkezve lattunk nagyobb csodat: Parizs utcait, muanyagbol. Muanyag macskakoveken huztuk a borondunket a francia pekseg, a butikok, a Provance etterem (ahol olasz kajat adnak) meg a bistrot-k kozott, at a szalloda kaszinojan is a 15 kristalycsillarral megvilagitott, palyaudvar nagysagu recepcioig.

Egy fel ora volt, mire megtalaltuk a szobat, mert europai modon gondolkodva a 2522-es szoba nekunk a 2. emeletet jelentette, de hat termeszetesen ez a 25. emelet volt… Miutan kigyorkodtuk magunkat az ablakbol nyilo kilatason, meg lecsereltuk a hegyen szetizzadt ruhainkat (barcsak a labaimat is lecserelhettem volna!) meg megindultunk korulnezni. Eszre sem vettuk, hogy hajnali kettoig kolbaszoltunk, annyira lenyugozott minket a latvany. Az ember azt se tudja, hova nezzen, egyik tematikus hotel a masik utan, rengeteg fenyreklam, rengeteg auto, rengeteg ember (az utcak folott gyalogos hidak vannak, a legtobb helyen csak igy lehet atkelni), minden mozog, vilagit, villog… A hotelek egymast erik, sot, ossze vannak kotve egymassal, nehogy kimenjen az ember az utcara a jatekgepek es jatekasztalok kozul, amik mindegyik hotel aljaban negyzetkilometeres nagysagrenben talalhatok, ugyanakkor mindegyik akkora, hogy elfarad az ember, mig eler a masik vegeig, nemhogy tobbet megnezzen egymas utan. 

Mi eszre se vettuk, hogy a Paris-bol atsetaltunk a szomszedos Bally's aljaban levo kaszinoba, ahonnan kikecmeregve atkeltunk az ut tuloldalan szemkozt levo Bellagioba. A nagy tavolsagok miatt egyebkent mindenhol mozgojarda megmozgolepcso van, mashogy nem is menne, igy is lerohad az ember laba. Ez a varos egy nagy jatszoter, es ettol mindenki meg is van szedulve: tele reszeg fiatalokkal, oregedo jatekfuggokkel, legeny- es leanybucsuval, ahogy a filmeken. A Bellagioban, miutan vegigsetaltunk az Armani, Gucci, LV butiksoron, megtekintettuk az elo viragokbol kialakitott tobbszaz negyzetmeteres kertet az atriumban, kozepen madarhazzal, a negy sarkaban vurstli jatekokkal. A recepcional levo viragrobbanast meg csak ezutan lattuk meg: a szinten palyaudvar nagysagu lobbyban a plafonon szines uveg viragok, a km hosszu recepcios pulton meteres szaru rozsakbol friss viragcsokrok, a reco mogott akkora ter, hogy balt lehetne rendezni, tele szines leghajokkal, hatalmas madarakkal es viragkompoziciokkal… Ezutan meg atsetaltunk a Ceasar's Palace-be, de itt mar kicsit eleg volt a giccsbol, meg faradtak is voltunk, hazamentuk osszeesni.

 Mivel este vesztettunk egy orat, es jo keson fekudtunk le kevesebb mint 6 ora alvas utan a mai napra 2 canyon megmaszasa vart rank…

Viszont a reggelinel a szokasos corn flakes+piritos opciokon kivul megjelent a gofri :) Ki volt teve 2 nagy suto, folyamatosan melegen, es a -keszen kaphato- bekevert teszta, es suthet az ember maganak.

Mivel a szallasunk tul volt ezen az Antilop Canyonon vissza kellett mennunk 120 km-t, de nagyon megerte. Nekem azt hiszem eddig ez volt a No.!. latvanyossag, annyira kulonleges volt. A hosegben, felig a tuzo napon, felig arnyekban kellett varnunk masfel orat, mire 10kor elindult a csoportunk, de ezt hamar feledtette a latvany. Egy kis resen leereszkedtunk a fold ala, es egy szuk hasadekba kerultunk, aminek szinte hullamzik a fala, vizszintesen is a kozetretegek csikjai miatt, es fuggolegesen is.

A turavezeto, egy ronda indian kolok megmutogatott minden kepzodmenyt, ami mintha formazna vmit (rozsa, naplemente, oroszlan fej), sot segitett jo fotokat csinalni. 

Ezen kivul lent a hasadekban nem volt tuzo nap, es 36 fok. Apropo,  mar profin szamoljuk at a fahrenheitet celsiusra, bar poenosabb azt mondani, h 100 fok van… a legmelegebb 114 fahrenheit volt Arizonaban, mikor a sivatagon jottunk at, ez kb 45 celsiusnak felel meg.

A kanyonban neha olyan szuk volt a res, h ugy kellett atpreselnie magat az embernek, nehol meg vasletran kellett lefele ereszkedni, uh meg kalandos is volt, nemcsak gyonyoru.

Ezutan visszaautoztunk ujra 120 km-t Kanabig, majd onnan fel meg egyszer ennyit a Bryce Nemzeti Park fele. Lenyegeben ez is "ugyanolyan" kanyon, mint a tobbi: itt mindenhol kulonbozo puha kozetek, foleg meszko van (mindenfele szinben), amit az eso/folyok/fagy lepusztit, es igy keletkeznek a latvanyosabbnal latvanyosabb volgyek, kooszlopok es szirtek. A Bryce-nak az a specialitasa, hogy a peremrol lenezve, mintha egy amfiteatrum felso karejarol nezne le az ember rengeteg hegyes koszlop all. 

Itt is indulnak lefele kulonbozo hosszusagu es nehezsegu trailek, mi elindultunk a Navajo Trailen, majd az elagazasnal penzt dobtunk fel, igy lett a hosszabb, 5 km-es ut a Queen's Gardenen at. Leereszkedve a kanyonba igazi western feeling fogadott minket, vizmosassal, fakkal, es a kulonleges sziklakkal mindenfele. Igy aztan sikerult a Grand Canyonban szerzett izomlazunkra rendesen radolgozni, es megnyomatni 2 kanyont egy nap… este egy igazi utszeli pite-evo helyen vacsiztunk (meg kell allapitanom, h igazan jo salatakat lehet itt enni), de mar mindketten aludtunk eves kozben… Pedig meg el kellett vezetni Hurricane-ig, ahol a szallasunk volt, es mint kiderult, a Zion nemzeti parkon at. Ez csak azert volt erdekes, mert iszonyu szerpentines volt, az ut szelen sokszor sziklafalakkal, vagy epp szakadekokkal, egy 5 km hosszu, a meszko hegybe vajt alaguttal, es rengeteg wildlife-al. Es mivel visszafele nemcsak egy majdnem fullos szivarvanyt lattunk, hanem egy autot is, ami elutott egy szarvast, es a szarvas lebontotta a kocsi elejet - ezutan mar fostunk mi is. Mindenhol kint a tabla, h 'wildlife crossing', de szerencsere mi csak egy ut mellett legeleszo szarvast talaltunk, meg pockokat vagy miket, amik atszaladtak. Ilyenkor csak annyit mondunk azota, hogy 'wildlife crossing'... 

 A korai indulasbol az lett, hogy meg egy oran keresztul nyomkodtam a szundi gombot, en emailt irtam, Levi meg huzta a lobort 8ig. f10 korul sikerult elindulnunk kelet, majd eszak fele. Fura, hogy itt mennyire mas volt a taj: 2000 meter felett jartunk egy darabig, itt erdok voltak, majd olyan sivatagba ertunk, ahol szinte meg kaktusz sem volt. Vegul elerkeztunk a Monument Valleyhez, ahol meg a semmi kozepen hirtelen hatalmas tomb sziklak alltak, mintha csak ugy odaraktak volna oket. Utkozben egy igazi vadnyugati porfeszekben alltunk meg a Taco Bellben kajalni, es mi voltunk az egyetlen feher emberek - mindenki mas indian volt. Nagyon durva, hogy ezek meg jobban el vannak hizva, mint az atlag amerikaiak, egy se volt kozuluk, aki ne lett volna dagadt, meg a fejuk is hatalmas. 

A Monument Valley nem mas, mint kulonbozo formaju (teve, elefant) hatalmas sziklatombok a prerin. Van egy 17 merfoldes ut, amin vegig lehet autozni kozottuk, es jol korbe nezegetni, de egyreszt nem akartunk itt ennyi idot eltolteni, masreszt nem aszfalt ut volt, es feltettuk a kocsit, uh csak az elejen levo kilato helyekrol neztuk meg, de sztem igy is lattuk, amit kellett.

Ezutan megint hosszu autozas kovetkezett Page fele, ami mellett remeltuk, hogy az Antilop kanyonba le tudunk menni, de sajna 5kor -epp mikor odaertunk- bezart. Megneztuk viszont a Horseshoe bandet, ami a Colorado folyo kanyarulata, es egy iszonyu mely kanyonban ir le egy u alaku hurkot, ettol patko kanyar. Itt nincs semmilyen kiepitettseg, semmi korlat, ugyhogy neha eleg para, ahogy ott all az ember a szikla peremen. Itt viszont -a Grand Canyonal ellentetben, ahol saros le-, itt gyonyoru kek volt a Colorado vize. Es a sziklak is marha erdekesek, latszik rajtuk a retegzodes, ahogy a foldretegek kozette alakultak, es doltek jobbra-balra. Innen meg 120 km-re, Kanabban (nem Kanab, Kneb!) volt a szallasunk, es odafele meg megalltunk egy gaton, ami a Colorado folyot a Powell tova duzzasztja. A to kek vize es az azt korulvevo sziklak es sivatag sargaja gyonyoru kontrasztot ad az esti napsutesben.

Kanabban a szallasunkon kozoltek, h elromlott a gepuk, es at kell rakniuk minket egy masikba. Nagy nehezen megtalaltuk, es mar epp azt hittuk, hogy egyszer idoben odaertunk valahova, es idoben lefekszunk, mikor rajottunk, hogy itt nem este 9, hanem 10 0ra van, Utah ugyanis mar mas idozona, mint Arizona... 
Azert este 1 sorrel megemlekeztunk arrol, hogy 1 hete inultunk el otthonrol. 
 

Errol a naprol egy szoban annyit irnek, hogy tuleltuk. Mint affele verprofi turazok megindultunk a Bright Angel trailnek nevezett tura utvonalon lefele a Grand Canyonba, ami lepcsos szerpentines utat jelent, 1000, azaz EZER meteres szintkulonbseggel - le, majd fel, osszesen kb 8 ora alatt.
Mondjuk gyonyoru a latvany, ahogy a kulonbozo szinu kozetretegek mellett setal le az ember, es a volgy is minden napszakban mas arcat mutatja. Nekunk pl mutatott egy olyat, amire a ranger azt mondta, hogy az idei legdurvabb eso volt: egy oraja mehettunk lefele, mikor olyan eso jott a nyakunkba, mintha dezsabol ontottek volna. A szel nagy loketekben fujta a vizet, majd kisvartatva megjelent a jeg is, kis borsonyi darabkak formajaban. 
A bokor alul behuzodtunk egy sziklaorom ala, igy viszonylagos vedettsegbol szemleltuk, ahogy hompolygo folyamma valtozik a keskeny osveny... Szerencsere eleg hamar elallt, es lett utana olyan kanikula ujra, hogy majdnem a zokni is megszaradt a cipoben :)
Viszont ezutan az osvenyen (ertsd: lepcsok vegalathatatlan sora, gusztusos kis szerpentinbe rendezve) zugokon kellett atkelni (amiknek delutanra hult helyuk lett), meg pocsolyakon atugralni. Levi mint vmi kis gazella, ugy szokellt lefele, alig gyoztem utolerni, es 3 ora lefele menes utan nemcsak a labam volt keszen, hanem be voltam tojva, hogy ezt a rettenetes hegyet meg vissza is meg kell maszni. Raadasul mindenki csak velunk szembe jott, felfele, es neztek rank, mint az orultekre, meg mondtak, hogy milyen kis kalandvagyok vagyunk, h meg lemegyunk... Kb 3 ora utan ertunk le az Indian Garden nevu kis oazisba, ahol kaktusz kert volt, nyirfak, kemping, viz, WC, meg az ut soran megszokott kis mokusok (mivel mindenki eteti oket teljesen kezesek) es gyikocskak (;)).
En itt mar behisztiztem, ha Levi nem hajt le mar reg visszafordultam volna. Erre o meg ki akart menni a Plateau Pointra, ahonnan a Colorado is latszik - +2,5 km oda, majd vissza. Ugyhogy en megvartam, jot szunditva az arnyekban. Szerencsere csinalt szep kepeket :)
f5 korul indultunk el folfele, es csekely 3,5 ora lepcsokon es meredek szerpentinen torteno folfele baktatas utan 8 korul felertunk. Igazabol durva, h felertunk majdnem annyi ido alatt, mint le. Pedig elkeserito volt felnezni, es belegondolni, hogy 1000 metert kell megtenni szintben...
Folfele mar inkabb en voltam a hajcsar, de az az egy oras piheno, mig Levire vartam csodakat tett. Szinte csak mi voltunk az osvenyen folfele (3 lengyellel elozgettuk egymast, kicsit dumaltunk is), es legalabb arnyek volt folfele, nem ugy mint azoknak, akik mar kora du. jottek felfele velunk szemben. Mondjuk a vege fele mar 10 percenkent meg kellett allnunk, annyira kikeszult a labunk, ami nem is csoda: nemcsak szintben volt sok, hanem tavban is: Levi 20, en 15 km-t gyalogoltam. (Igazabol ezt ma, masnap erezzuk igazan, Levi pl ugy jar, mint egy mozgasserult pingvin.) Mire felertunk mar nem erdekelt minket se naplemente, se semmi, huztunk a steakhouse-ba...
Bevertunk fejenkent egy fel marhat, mikozben egy pasi Bob Dylant, Eric Claptont, Stinget enekelt meg gitarozott.
Este 11 orakor en mar ajultan fekudtem az agyban, mint ma reggel megtudtam Levi megint probalt velem szot erteni, de en meg erre a tenyre sem emlekszem, nemhogy arra, hogy mit beszelt... 

 Kiegeszitesek a korabbi bejegyzesekhez:

- mikor Californiabol Arizona fele vezettem a kaktuszfoldon at, atszaladt elottem egy kengyelfuto gyalogkakukk :)

Levi szerint szalado kukoka. Szerintem meg olyan allat nincs…

- a Universal Studiosban a felsorolasbol kihagytam a House of Horrorst, pedig nagyon durva volt… itt voltak ijesztgeto emberek, es hiaba lattam, hogy az elottem meno lanyokra kiugrott balrol egy drakula, es szamitottam ra, ram jobbrol ugrott ki a menyasszonya! A plafonrol mindenfele cernaszalak logtak, ezaltal ugy ereztuk, mintha pokhalo lenne a nyakunkban, es volt egy resz, ahol a plafonrol logo, foliaba csomagolt tetemek kozott kellett atvagni, es persze nem lehetett ugy, hogy ne erj hozzajuk… na nalam ez kicsapta a biztositekot, plane, h Levi, aki persze tolt engem maga elott (:)) meg hatulrol mondogatta, h meg fog mozdulni, meg fog mozdulni… Ezek utan az, h a vegen egy bardos ember le akarta vagni a labunkat a kijaratnal meg se kottyant. Sot, elotte mar Levi a halal pofajaba rohogott :) Mondjuk azt nem ertettem, miert nevette ki az ijesztgeto embert, en be voltam fosva… de aztan a bardostol neki is rafagyott a mosoly az orcajara :)

- szinten Universal Studios: nagyon durva, ahogy az amcsik kinyilvanitjak az erzelmeket, ooooh, aaaah, nevetnek, sirnak, sajnaljak a bohocot (oooooooh!), es egy ido utan azt vettem eszre, h minket is teljesen magaval sodort a lendulet, mi is konnyesre rohogtuk magunkat, amikor ez volt a cel, fujoltunk, mikor az kellett, nyomtuk az oooooh-aaaaah-t, es meg jol is esett.  

- nem emlitettem a shopping eredmenyek kozott, h sikerult 2 db jobb labas Converse cipore szert tennem, uh ezuton szeretnem kozzetenni, hogy akinek felesleges 7es meretu BALos Converse van (az se kell, h feher legyen) az nalam jelentkezzen!

 A Pshycho motelben (rendes neven Romney motel) nem evett meg senki ejszaka, de nekunk sem volt reggelink, ebbol kovetkezoen vegre alkalmat kerithettunk egy rendes amerikai reggeli elfogyasztasara. Tobben is a Lilo's ettermet ajanlottak, ahol a tulaj egy nemet no, es ki is van irva, hogy american-german food. Nem tudom, melzyk resze volt german (talan leginkabb a huttekre hajazo, egyebkent nagyon kellemes berendezes), de reggelire Route66 specialt ettunk, ami igazabol standard felhozatal: ket tukortojas, egy kupac reszelt-megsutott krumpli, sult szalonna es ket vastag amerikai palacsinta. Csak hogy jol induljon a nap. Levi megmutatta, hogy ugy kell enni a palacsintat, hogy megvajazod, rateszed a sult szalonnat, majd megontozod juharsziruppal. Eleg durvan hangzik, de isteni finom! :D

Es megvolt az a feeling is, hogy ha kered, ha nem utantolti a pincer az amugy is hatalmas bogre hig kavedat :)

Kerdeztem a pincertol, h tenyleg nemet-e a tulaj, mire kihivta nekunk a konyharol. Szerintem nekem is ment annyira a nemet mint neki :) Latszott, h neki is kenyelmesebb angolul beszelni. Egyebkent nagyon kedves volt, elmeselte, h benne lesznek No.ban vmi valosagshowban :) Mi meg megdicsertuk az ettermet, ami szemmel lathatoan jol esett neki.

A mai napi kaland a Grand Canyon volt. Kicsit aggodtam, mert irta az utikonyv, h marha nagy tomeg van, nincs parkolohely, olyan kaotikusnak kepzeltem el az egeszet. Ehhez kepest minden meg van szervezve, minden gordulekeny. mindent megtalalsz, gyonyoruen kiepitett auto es gyalogos utak vannak, kilatohelyek, ahol csak megall az ember es kiszall a kocsibol 5 percre, ahol meg tumultus lehetne, ott leteszi az ember a kocsit es shuttle buszok viszik korbe. A deli peremet teljesen vegigjartuk (ne nem gyalog, mert az 30 valahany killometer!, hanem javareszt kocsival, es megalltunk a kilato pontokon, vagy letettuk a kocsit egy parkoloban, es ugy setalgattunk a peremen vegigfuto gyaloguton.

Gyonyoru volt a latvany, de teljesen mas, mint amire szamitottam: en olyan sivatagos, kopar videkre szamitottam, ahol tuz a nap, nincs egy arnyek, es ordenare a tomeg. Ehhez kepest olyan erdo van a peremen, amiben ozikek ugrandoznak at az auto elott, meg mokusok lejmoljak a kajat. Egy nagy godor helyett egy hegyseg-rendszer van az ember laba alatt, a tomeg tok jol eloszlik, es egesz nap hatalmas esoket kerulgettunk, meg neztuk, ahogy leszakad az eg valahol a kanyonban - ennyit a sivatagrol.

A Hopi Point nevu helyre buszoztunk naplementet nezni, es akkora mazlink volt, h az egesz napos felhos eg utan estere felszakadozott a felhozet, es lefele menteben kibujt a nap a felhok alol, csodaszep naplementet produkalva nekunk.

Este f10re ertunk vissza Williamsbe, ahol egy hangulatos, bar kicsit erthetetlen mexikoi-ir etteremben vacsiztunk, es ahol -ujra- a Super 8 lanc egy gyongyszemeben ejszakazunk. Epp a netet bujtuk mindketten az emailjeinket lesve… mikor meghallottuk, hogy magyarul beszelnek a folyoson. Vicces, h 25 napig nem talalkoztunk magyarokkal, itt az isten hata mogott, a varoshatar mellett, az erdo peremen meg a szomszedos szobaba koltoznek be. 2 csalad, akik oruletes haknit nyomnak, egy pohar whiskey erejeig meg/athivtak minket a szobajukba elmenyeket cserelni. 

Holnap megint Grand Canyon, de ezuttal tulelo tura - lehet, h udvos lenne egyszer hajnali 2 elott agyba kerulni, mielott lemerul az elem….   

http://indafoto.hu/cpiros/usa

 A mai program a Joshua Tree nemzeti park volt. Ez a Joshua Tree egy yucca fele (errol van gondolom elnevezve Yucca Valley is, ahol laktunk), aminek a torzse egy palmaehoz hasonlit, viszont felul agai vannak, az agak vegen viszont pomponok, es tobb ezer evig elnek! Hihetetlen, hogy egy sivatag hogy tud ilyen szep lenni, de ez tele volt ezekkel  a fakkal, meg latvanyosabbnal latvanyosabb sziklakkal. Vegig lehetett menni egy hihetetlenul jol kiepitett, jo minosegu aszfalt uton, es a latnivalok vagy az ut menten voltak, es csak meg kellett allni egy pillanatra a kocsival (mint pl. a Koponya sziklanal), vagy leteve a kocsit egy trailen indult el az ember (az elejen a visitor centerben adtak terkepet, amin rajta van, h melyik trail milyen hosszu, ill. vettunk egy eves nemzeti park belepot is - 80 dollarert ketten egy autoval egy evig cikazhatunk a np-okban). Ilyen trailen mentunk vegig pl. az un. Hidden Valleyben, ahol a mokusok lopkodtak a taborozok kajajat, mint Maci Laci, ill. a korabban viztarozokent mukodo, gattal lezart kicsi tohoz (Barker Dam). Allati klassz hely volt a Cholla cactus garden, ahol ameddig a szem ellat rettenetesen szuros, embermagassagu cholla kaktuszok sorjaztak, es kozottuk vezetett el egy kis tanosveny fele. Szinte hihetetlen, de itt az eso elol menekultunk - nyaron, a sivatagban! De itt meg ez is gyonyoru volt, amilyen fenyy-kontrasztokat eloallitott.
Persz nem mi lettunk volna, ha nem csempeszunk bele egy kis izgalmat: melyen bent voltunk a nemzeti parkban, mikor kijelezte az auto, h keves az uzemanyag... Kicsit para volt, de szerencsere 29 Palms fele csak lefele kellett gurulni (kb 1000 meter magasan voltunk).
Igy szerencsesen eljutottunk az elso benzinkutig, ahol 2 dologrol nem volt fing fogalmunk sem: hogy mi kell a kocsiba tankolni, es h hogyan. Arra konnyebben rajottunk, h unleaded gasoline kell bele, de arra nem, h itt elobb lehuzzak bent a kartyat, es csak utana tud az ember elkezdenio tankolni. Mindegy, ezt is megtanultuk. Aztan megkajaltunk a Denny'sben, fincsi kis salatat ettunk meg egy talat hagymakarikakkal, rantott csirkevel es sajttal.  
5 ora elmult, mire elindultunk Havasu Lake fele. Hihetetlen feeling ezen a tajon vezetni: a kakatuszokkal tarkitott prerin at, ahol elozeskor nem aggodik az ember, mert a kovetkezo 30 km-t is belatja, olyan egyenes az ut, ugyanakkor megis dimbes-dombos. Errefele csak country zene megy a radioban, de tokeletes alafestes volt a tokeletes feelinghez :)
Arizonaba aterve aztan jottek a nagy hegyek, gyonyoru szinekben, mellettunk a Colorado folyo, plamafakkal a parton... Ez a Havasu Lake egyebkent a Colorado folyobol mestersegesen felduzzasztott to, nagy vizisport elettel. Lake Havasu City vicces nevezetessege a London Bridge - nem tevedes, itt talalhato az eredeti London Bridge, amit a varosalapito PR cellal (csak akkor meg nem igy hivtak) 2,5 millio dollarert megvasarolt Londontol, akik le akartak bontani es ujjaepiteni a hidat 1970ben. Ujabb 4,5 misiert 10ezer darabra szedette es ide szallittatta, ahol a mai napig hasznalatban van, amellett, h turista latvanyossag.
Innen meg 180 km vart rank Seligmanig, aminek egyetlen nevezetessege, h itt meg megvan az eredeti 66os ut egy hosszu szakaszon. Itt azert szalltunk meg, mert kozel van a Grand Canyon (ez itt azt jelenti, h 200 km alatti tavolsag), meg mert mar igy is jo sokat jottunk. Szoval egy igazi Pschycho-motelben lakunk (egy szerb srac volt a recos), egy foldszinti kis budos szobaban, a szoba elott parkolunk a kocsival, most epp kint ulunk a verandan es sorozunk, es nezzuk, ahogy villodzik a Vacancy felirat...

 

Az ejszaka nem mult el esemenytelenul: Levi, ahogy igerte, rendezett egy kis showmusort (ha a Universal Studios nem lett volna eleg). Reggel 7 korul arra ebredtem, h arrol erdeklodik, kie az a segg ott. Azt hittem, az enyemmel van baja (marmint hogy atlogok az agyon, vagy ilyesmi), de kiderult, h azt hitte, van egy harmadik segg is az agyban... meghozza VIASZBOL. Azt hiszem a Madame Tussaud's eleg nagy hatassal volt ra...  
Azt hittem eloszor, h az a baja, h ki van fekudve az agy, ugyhogy ki is rohogtem, h biztos leszakadt alatta, de o nem nevetett ezen. Kiderult, h nem is a melyedest reklamalja, hanem vmi segget... tegnap voltunk a Kingkongon meg a Shreken, vajon ma ejjel mit fog behaluzni?!?!?!? Remelem nem fogja azt hinni, h o az ogre.
Kicsekkoltunk a szladibol, es a mar jol ismert utvonalunkon felmentunk a10es freewayre a belvaros fele, az uj laptopom fele :)))) Kiderult, h a bolt cime egy plaza, de itt meg nagyon celiranyosak voltunk, csak a gepemet vettuk meg meg Levinek egy fulhallgatot. Itt olyan kedvesek az eladok, h szinte kivul esik az ertelmezesi tartomanyunkon. Es csak itt, csak most, csak neked szolo ajanlataik vannak, amik tenyleg visszautasithatatlanok, es tenyleg meg is veszed, amit ok akarnak... 
Ezt megtapasztaltunk az Ontario Mills outletben is, ahol egy tanari fizetest sikerult elbasznunk - fejenkent. De annyi szep motyoval gazdagodtunk :) Igaz, lehet, h mi nem a megfelelo helyen jartunk, de azert itt nem volt "1 polo 1 dollar" feelingje az embernek. De teny, h a markas meg designer cuccok sokkal olcsobbak voltak, mint otthon.
Meg is vacsiztunk a bev.kp.ban, aztan jottunk meg 130 km-t Yucca Valley-ig, egy Super8 inn-ig, ahol a kertben ulunk epp a medence partjan... es a csotanyok szaladgalnak mellettunk :) Furi, h itt 10 fokkal melegebb van, mint LA-ben (ez igy este, mikor LAben mar faztam meg markansabb), val. ennyit szamit, h eltavolodtunk az oceantol.
Itt most 0.50, leragadnak a szemeink (mint ahogy az elobb irtam a tegnapi naprol szolo bejegyzesben, de azert csak megirtam a mait is), jo faradtak vagyunk, szerintem a sok rohogestol is :)

Ocsikenek ezuton nagyon boldog szulinapot!
Es yeah - a vadonatuj Mac Airbookomrol irom a bejegyzest!!! (Ezert is nincsenek ekezetek...)

Szoval tegnap vegre eloszor kialudtuk magunkat: este 11kor en mar aludtam (asszem Levi ekkor meg probalt velem kommunikalni), egyszeruen olyan voltam, mint akit fejbe vertek, es reggel majdnem 9ig aludtunk. A "szokasosan" hitvany reggeli (corn flakes, vmi elorecsomagolt peksuti meg gepi kave) utan megindultunk az ocean partra, egesz pontosan Venice Beachre. Itt olyan fasza parkolohelyet talaltunk, ami nemcsak ingyer volt, de a Venice Canal mellett, ahol hihetetlen cuki kis nyaralok sorakoztak. A csatorna menten lesetaltunk az oceanhoz, ahol kb 2 orat beacheltunk. Jol szorakoztunk a hatalmas hullamokon (az egyik levitte a napszemuvegemet - ezt az aldozatot kovetelte tolem a nagy viz... meg a piros gatyas baywatchon, aki probalta szetvalasztani a furdozoket a szorfosoktol. Jo hideg volt a viz, es fujt a szel a parton, de igy nem doglott meg az ember a melegtol, nagyon kellemes volt igy a klima.
f2 korul osszeszedtuk magubkat, es megindultunk a Universal Studiosba, elotte azonban meg benyomtunk egy jo nagy burgert. Ez hiba volt, mert a parkolohaztol a studio bejarataig kb 52 helyen tomheti meg az ember a hasat. A Studiot amugy jo sokaig keresgettuk, volt vagy f4, mire odaertunk. Kicsit csuklottunk is, mikor aszonta a penztaros, h csak 8ig van nyitva a park... De tett egy visszautasithatatlan ajanlatot, igy vettunk egy VIP jegyet, amivel sehol nem kellett sorbanallnunk, es ez nagyon jo befektetesnek bizonyult. Eloszor a korturara mentunk, ahol egy kocsival vegig viszik az embert a studio epuletein (ahol a mai napig folynak forgatasok), igy pl a Szuletett felesegek Lila akac kozen is vegig autoztunk :)))))), meg a Pszicho motelje meg dombteteji haza mellett, aztan bevisz egy barlangba, ahol a Kingkong 3D nevu attrakcio van. Na ez mindjart a legszuperebb az egesz parkban: 3D-s szemuveggel nezed, ahogy korulotted 360 fokban harcolnak a dinok Kingkong ellen, ugralnak ra a kocsira (kozben persze razzak-forgatjak-mozgatjak a kocsit), a dinok lekopnek (aekkor vizes leszel), majd lerantjak a kocsit a szakadekba (ekkor erzed, h zuhansz), de Kingkong megment... orulet. Ezutan a Shrek 4Dre mentunk, ami szinten 3D volt plusz mozgott a szek, a szamar letusszentett, a labunknal pokokat ereztunk, stb, majd a Waterworld eloadasra. Itt kompletten be volt rendezve a film diszlete (eredeti kellekek is voltak) egy gigant medenceben, ahol kaszkadorok harcoltak, jetskiztek, locsoltak a kozonseget. A csucs az volt, mikor berepul egy repulogep, a medenceben landolt, ezaltal beteritve a kozonseg korabban szarazan maradt felet, majd kigyulladt...  Es meg csak ezutan jott a Terminator 3D, ahol a 3Ds filmmel ossze volt dolgozva az elo szereplok jateka, hihetetlen volt. Aztan egy olyan showra ultunk be, ahol spec.effekteket mutattak be, de eleg viccesen, mi is jokat rohogtunk. Mivel 8kor zart a park elvileg mar nem volt ra eselyunk, nagy rohanas aran megis elertuk meg a Mumiat (elobb bedobtuk a taskankat az ujjlenyomattal mukodo csomagmegorzobe), es becsuszo szerelessel beugrottunk a hullamvasutba. Merthogy kiderult, h ez az, es persze kozben itt is erzed a labadon a szkarabeuszokat, amellett, h kirazzak a beledet elore-hatra...
Szoval annak ellenere, h az elejen erre nem sok eselyt lattunk, a Jurassic park kivetelevel minden attrakciot vegigjartunk. Este meg setalgattunk egyet a csiricsare, rikito, villodzo fenyekkel kivilagitott City walkon, es megallapitottuk, h undorito giccs az egesz, megis imadjuk!
Este szerettuk volna megnezni a varos fenyeit vmi magaslatrol, ennek erdekeben Levit korbehajszoltam a hegyen keresztul-kasul, de nem sikerult sehogy feljutnunk semmilyen hegyre (viszont lattunk prerifarkast), minden feljaro ut az erdoben meg a kilatopontok fele le volt zarva. Mondjuk legalabb megneztuk hol laknak a burzsujok, akik nem hiresek, csak kogazdagok.
f2 volt, mire agyba keveredtunk, uh most is leragad a szemem, ahogy ezt irom, zuzunk is a kis csotanyos szallasunkra aludni, a mai napot majd megirom holnap... (innentol asszem csak rohanok majd az esemenyek utan, de majd neha roviditek :).
Puszi mindenkinek!!!
 

  Az első napunk LA-ben :) csak röviden összefoglalva, mert az átalakító kütyübe a laptop dugóját nem lehet bedugni, úh sos meg kell oldanunk, h szerezzünk egy újat, különben laptop nélkül maradunk...

Beautóztunk délelőtt, sétáltunk egyet a Sunset bld-on, majd a Hollywood bld-on, a walk of famen, ahol a csillagok vannak, láttuk a Kodak Theatert, ahol az oscart osztják, aztán befizettünk egy nyitott buszos kirándulásra, ami a sztárok beverly hillsi villái között is kavarog. De mivel előbb még kaptunk ingyen jegyet a Madame Tussaud-ba, ezért oda is bementünk, ahol a bejáratban a családostul itt nyaraló kollégával találkoztunk :)

A 2 órás kocsikázás után (ami során láttuk pl Colombo házát is :)) beültünk a Hard Rock Cafeba, visszakutyagoltunk oda, ahol a  kocsit hagytuk, és elautóztunk a Chinatownba. Ezután még mozit terveztünk, de közös erővel megszavaztuk, h húzzunk haza és igyunk egy sört... 4 órát aludtunk éjjel, nem csoda, h kész vagyunk...

Az első nagy tanulság, h attól még, mert reggel hűvös van NEM KELL beöltözni!
A másik, h ami térképen 2 cm, az itt nem 2 km, hanem 20. Mérföld.

 Hát nem semmi kalandok után érkeztünk meg végre, mintegy 24 óra utazást követően. Először is Bp.ről indulva késett másfél órát a gép Nekünk épp ennyi időnk lett volna átszállni, úh már Pesten tudtuk, h buktuk a Los Angelesi átszállást. Elég hosszú volt ez a 8 órás repülés, de legalább vetítették a Rangot, nagyon cuki volt :)
Mire megérkeztünk, már vártak minket egy másik LAi gép beszállókártyáival, így legalább ez megoldódott, de a csomagot be kellett csekkolni újra (meg persze átesni a 86 ellenőrzésen).
Ez a gép itteni idő szerint este 8.20kor indult volna (du. 5re értünk ide), ehhez képest este 11-ig a budit javították a gépen (!), így újabb 6 órás reptéri csövezést követően nagy sokára elindultunk a 6 órás repülésre... Ezen a gépen enni se adtak, de nem bántuk, már olyan hullák voltunk, h végig aludtuk az egészet. LAben egy busz vitt minket a kölcsönzőhöz, ahol a kelletlen feka nő fél órát baszkodott az adminisztrációval, majd természetesen nem volt ott semmilyen autó, ahol mondta, h választhatunk egyet. Ehelyütt reményeink valóra váltak: mivel nem volt economy kategóriás autójuk, ezért odahoztak egy Ford Fusiont, amire úgy emléxem, otthon egy kis szar, itt viszont egy marha nagy 4 autós sedan kocsi :)))
A következő kaland az lett, h nem talált műholdat a gps, a kocsiba meg nem kértünk, úgyhogy egy vázlatos térkép alapján elindultunk valamerre... Én vezettem, Levi meg a masinába próbált életet lehelni - mindezt hajnali 3kor... Egy idő után félreálltam egy kis  utcában, h várjunk hátha bejön a műhold, de láttam, h vki lassan kúszik az utcában, úh kifordultam. Mikor még mindig kúszott utánam már láttam, h ezek rendőrök... És persze levillogtak. Nem hittem el, h 5 perce vagyunk LAben, 3 perce vezetek, és máris megállít a rendőrség, ami itt nem sok jót jelent... Mondtuk, h nem találjuk helyünket a világban, mire rögtön azt felelték, h látják :) Aztán a saját telefonjuk gps-ében megkeresték, hová kell mennünk (azt is mondták, h jó szar környék, kifizettük-e már a szállást...
És a rendőrök elmagyarázása alapján feltaláltam a freewayre, aztán a megfelelő lehajtónál áttértem egy másikra, és arról is a megfelelő lehajtónál lejöve addig mentünk, mig meg nem találtuk a Santa Fe avenue-t. Itt Levi mondta, h szerinte balra, és egyszer csak itt voltunk a Roadway Innben! Ez azért óriás sikerélmény volt gps nélkül, csak a rendőrök elmagyarázására hagyatkozva idetalálni! 
Amúgy télleg szakadt környék, és nem adnak alkoholt este 6 után, de a szállás teljesen oké. Itt most reggel 5 van, mindjárt fel kell kelni...