Mivel este vesztettunk egy orat, es jo keson fekudtunk le kevesebb mint 6 ora alvas utan a mai napra 2 canyon megmaszasa vart rank…
Viszont a reggelinel a szokasos corn flakes+piritos opciokon kivul megjelent a gofri :) Ki volt teve 2 nagy suto, folyamatosan melegen, es a -keszen kaphato- bekevert teszta, es suthet az ember maganak.
Mivel a szallasunk tul volt ezen az Antilop Canyonon vissza kellett mennunk 120 km-t, de nagyon megerte. Nekem azt hiszem eddig ez volt a No.!. latvanyossag, annyira kulonleges volt. A hosegben, felig a tuzo napon, felig arnyekban kellett varnunk masfel orat, mire 10kor elindult a csoportunk, de ezt hamar feledtette a latvany. Egy kis resen leereszkedtunk a fold ala, es egy szuk hasadekba kerultunk, aminek szinte hullamzik a fala, vizszintesen is a kozetretegek csikjai miatt, es fuggolegesen is.
A turavezeto, egy ronda indian kolok megmutogatott minden kepzodmenyt, ami mintha formazna vmit (rozsa, naplemente, oroszlan fej), sot segitett jo fotokat csinalni.
Ezen kivul lent a hasadekban nem volt tuzo nap, es 36 fok. Apropo, mar profin szamoljuk at a fahrenheitet celsiusra, bar poenosabb azt mondani, h 100 fok van… a legmelegebb 114 fahrenheit volt Arizonaban, mikor a sivatagon jottunk at, ez kb 45 celsiusnak felel meg.
A kanyonban neha olyan szuk volt a res, h ugy kellett atpreselnie magat az embernek, nehol meg vasletran kellett lefele ereszkedni, uh meg kalandos is volt, nemcsak gyonyoru.
Ezutan visszaautoztunk ujra 120 km-t Kanabig, majd onnan fel meg egyszer ennyit a Bryce Nemzeti Park fele. Lenyegeben ez is "ugyanolyan" kanyon, mint a tobbi: itt mindenhol kulonbozo puha kozetek, foleg meszko van (mindenfele szinben), amit az eso/folyok/fagy lepusztit, es igy keletkeznek a latvanyosabbnal latvanyosabb volgyek, kooszlopok es szirtek. A Bryce-nak az a specialitasa, hogy a peremrol lenezve, mintha egy amfiteatrum felso karejarol nezne le az ember rengeteg hegyes koszlop all.
Itt is indulnak lefele kulonbozo hosszusagu es nehezsegu trailek, mi elindultunk a Navajo Trailen, majd az elagazasnal penzt dobtunk fel, igy lett a hosszabb, 5 km-es ut a Queen's Gardenen at. Leereszkedve a kanyonba igazi western feeling fogadott minket, vizmosassal, fakkal, es a kulonleges sziklakkal mindenfele. Igy aztan sikerult a Grand Canyonban szerzett izomlazunkra rendesen radolgozni, es megnyomatni 2 kanyont egy nap… este egy igazi utszeli pite-evo helyen vacsiztunk (meg kell allapitanom, h igazan jo salatakat lehet itt enni), de mar mindketten aludtunk eves kozben… Pedig meg el kellett vezetni Hurricane-ig, ahol a szallasunk volt, es mint kiderult, a Zion nemzeti parkon at. Ez csak azert volt erdekes, mert iszonyu szerpentines volt, az ut szelen sokszor sziklafalakkal, vagy epp szakadekokkal, egy 5 km hosszu, a meszko hegybe vajt alaguttal, es rengeteg wildlife-al. Es mivel visszafele nemcsak egy majdnem fullos szivarvanyt lattunk, hanem egy autot is, ami elutott egy szarvast, es a szarvas lebontotta a kocsi elejet - ezutan mar fostunk mi is. Mindenhol kint a tabla, h 'wildlife crossing', de szerencsere mi csak egy ut mellett legeleszo szarvast talaltunk, meg pockokat vagy miket, amik atszaladtak. Ilyenkor csak annyit mondunk azota, hogy 'wildlife crossing'...
