Már tudtuk , hogy a második vegasi nap kissé csonkítva indul, hiszen hajnali 3kor feküdtünk le és mi tagadás a szoba adta lehetőségeket is ki akartuk használni, igy féldélben keltünk. A nap célja a Hoover Gát( USA legnagyobb gátja, a Coloradon, több államot lát el energiával és szabályozza a víz mennyiségét a folyóban) látogatása volt, ami oda-vissza 60km Las Vegastól. Tankolás után , egy ebédszerű reggelit benyomtunk a Jack in the box gyorsétteremben és a közel 40fokban vágtunk neki a célnak. A gát kivűlről is megható méretekkel rendelkezik, de mindenképpen kiváncsiak voltunk a belső szerkezetre is, befizettünk egy belső menetre , minekután teljesen áttanulmányoztuk a gát keletkezésének zegét-zugát. Beültünk egy röpke 10percre egy filmvetítésre is. Következtetésképpen az amerikai büszkeség itt is tarolt és nem volt olyan hely –még a turbinák tetején is a nemzeti lobogó lengett—ahol ezt ne hangoztatták volna. A csoport apraja nagyja, de inkább a kövérje társaságában, lecsúsztunk a gát belsejébe , ahol egy kiöregedett volt rendőr végigmutatta a túlságosan inkább a méretekről szóló létesítményt. Annyira megtanultuk az áramfejlesztés mikéntjét, hogy talán otthon majd mi is építhetünk egyet a Dunán. Vissza a gátra érve, immár 45 celziusban, tűző napon vetettünk végett a kis kiruccanásnak. Jó volt, érdekes volt, elég volt.
Visszatérve Las Vegasba, nem állhattuk meg hogy a helyi outletbe egy kis szétnézés címszóval , ne töltöttünk volna el egy pár órát. Időközben be is esteledett, vissza a hotelbe, gyors készülődés után újra kiléptünk a már hangyabolyként nyüzsgő városba.
A terv a velencei rész megnézése volt. Aránylag sikerült is. Itt is minden volt mint a jó boltban, Rialto és gondola, csatornák és fagyizók, Szent Márk tér és divatüzletek tömkelege, és persze a rengeteg játékmasina a földszinten. Közben találkoznunk kellett Lejláékkal (kolleganő-éppen itt tartózkodtak ők is) Kijövet belebotlottunk egy utcai showba amit a Treasure Island nevű hotel rendezett, az arra bóklázó kiváncsi szemeknek. Nagy tömeg, musical szerű fellépés, hajótámadást produkáltak, nők a férfiak ellen (szexi boszorkák és mitsemsejtő hajótörött kallózok). Vegasi módra ment a testi vonaglás, tánc és effektusok netovábbja, a vízágyútól a robbantásokig, végezetül meg kisebb tüzijáték annak tiszteletére hogy Venusz megtalálta Marsot és mitöbb még jó is neki J))—ezt egy Mars írja, elfelejtettem leszögezni az elején!
Még a hömpölygő tömeg elött elindultunk New York New York hotel irányába, gyalog, amit Piros kissé sérelmezett is , de hamar odaértünk és Lejláékkal egy pár mondat után , eldöntöttük hogy bulizni kellene a Cosmopolitanban, amit előzetesen kiszemléltünk magunknak. Ez a hely egy kis glamurous gyöngyszem volt, csili-vili fényekkel és üveggyöngyökkel, tökéletes helynek bizonyult egy koktél elfogyasztására. Koktél közben tánci, meg természetesen el nem maradhatott a széltében hosszabb amcsik fikázása sem. Jó volt, éppen elegendő pia és testmozgás ahhoz, hogy bódultan távozzunk egy másik helyre ahol sok időnk viszont nem volt, de belekostoltunk a Ceasar’s Palace nightlife-jába is.
Az úton túl volt a mi hotelünk, nehéz volt a járás, a mozgólépcsőre is nehéz volt fellépni, hát még a 25.re feljutni a lifttel. Útközben megprobáltuk a szerencsénket, befektettem egy 5 dollárt az egyik játékgépbe, de 2 gomb megnyomása után , úgy elnyelte mint kacsa a nokedlit (tkp. havány flatusunk nem volt arról hogyan működnek). A játék „élménye „ kipipálva, jöhet a fogmosás…
