Mivel nemcsak budos es csotanyos volt a szallas, de reggeli sem volt, elindultunk Bakersvillbe. Vasarnap leven eleg uncsi volt a kaliforniai "country fovarosa", de legalabb megebedeltunk. Eleg sokat mentunk a Sequoia Nemzeti Parkba, ahol a vilag legnagyobb fai, a -meglepo modon a sequoia tree nevre hallgato- oriasi fenyok allnak. Egy ugyanolyan nemzetiparkbankirandulos nap volt, mint a tobbi. Eddig.
Levi vezetett epp, mikor folfele, a hajtukanyarokkal tarkitott szerpentinen egyszercsak kigyulladtak mindenfele hibauzenetek a muszerfalon. Letettem a terkepet, es elovettem a szervizkonyvet… Kisutottem, hogy a menetstabilizatorral lehet baj, de Levi egy ido utan kozolte, hogy ennel egy kicsit nagyobb baj van, miszerint nem tudja forgatni a kormanyt, ami meglehetos problema egy szerpentinen. Vagyis kifujt a szervo. Es, csak hogy meg fokozzuk, a szerpentinen utfelujitas volt, emiatt felpalyas lezaras, lampa, fel ora varakozas - mi ez elott a hely elott alltunk meg, vegleg. Ja nem, meg lehet fokozni: az egesz nemzeti parkben nincs terero.
Levi megallitott egy autost, h szoljon mar valakinek, ha felert, es volt is feljebb egy ranger, akinek tudott szolni, es aki odakuldott egy masikat. Kisebb tanakodas utan a ranger a hatso ulesen ("prisoner seat") felvitt minket egy foljebbi Visitor Centerbe (meg szirenaztunk is), ahol egy kislany segitett nekunk vonalas telefonon felhivni a kolcsonzot. Ok 4 ora alatt szerettek volna vontato autot kuldeni, ezzel elindult egy hosszas huzavona es tobb koros radiozas-telefonalgatas a kislany, a ranger, a tobbi ranger es az autokolcsonzo ugyfelszolgalata kozott. Mivel a rnagerek szerint annyira szar helyen allt az auto, hogy komoly akadalyt es veszelyt jelentett, ezert nem fogadtak el a 4 orat - inkabb hivtak ok valakit a kozekebb levo Woodlake-bol, hogy vontasson el bennunket.
Igy aztan a ranger ujra kenytelen volt minket taxizni, ezuttal a hegyrol lefele. Akkor szakadt nala el a cerna, mikor az ominozus utfelujitas felso vegen allt velunk fel orat a lampa elott allo kocsisorban. De megoldotta a helyzetet: atultetett minket 3 tuzolto melle, akik "amugy is" lefele mentek a hegyrol. Igy aztan bedobtuk a hatizsakjainkat a hatso platora, es beultunk a 3 eleg budi, de jo fej tuzolto melle. Ok aztan "ledobtak" miket a kocsiig, ahol mar mogottunk allt szirenazva egy rendorauto, es a ket rendor iranyitotta a forgalmat, h senki ne menjen belenk. Ezek is jo fejek voltak, elmondtak, h hamarosan ideer a vontato auto, es szerencsesebb tovabbi utat kivantak. Egy fel ora mulva tenyleg megerkezett egy rettenetesen dagadt mexikoi, aki megforditotta az autonkat, aladugta a vontatot, es betessekelt minket maga melle. Amikor bekapcsolta a romantikusan vinnyogos mexikoi zenejet, Levivel egymasra neztunk, es majd megpukkadtunk a rohogestol. Egyszeruen nem hittuk el, annyira abszurd volt a helyzet, hogy valami muveszfilmben ereztuk magunkat.
Pedig meg volt hova fejlodni az esemenyeknek: a vontatos mexikoi sajat magahoz vitt haza minket. Elenk jott a harom kutya, meg az asszony, betessekeltek minket, odaadtak a telefonjukat, kajaval kinaltak, megmutogattak a csaladi fotokat es a 120 gyereket meg unokat. Ugyanakkor undorito belulrol a nagy hazuk, meg a ket hajas fiuk, aki a medence meretu plazmateve elott ul es a baseballt nezi. Kupleraj van bent, meg igenytelenseg. Eloszor csak a dohanyzas urugyen surrantunk ki Levivel (leulni sem akartunk bent), aztan egyszeruen nem mentunk be ujra: most is itt ulunk a meka csalad verandajan, es este 9 ota, ket oraja varjuk a kocsit, ami az 1 oranyira levo Fresnobol kellene, hogy ideerjen. Igaz, hogy mar este 6kor tudtak kolcsonzosek, h nekunk kelleni fog egy auto, de ugy latszik nem sikerult megsem Fresnobol elinditani, es vmi nagyon gaz magyarazatot adtak az okara, de hat tehetetlenek vagyunk… es meg nincs vege a napnak.
Ezek az amcsik amugy nem sokat kerdeznek az embertol azon kivul, h honnan jottel, de itt az asszony megkerdezte, hogy mi egy par vagyunk-e. Mikor mondtuk, h nem, a mama ram nezett, es annyit kerdezett, h anyam tudja-e, hogy ferfivel vagyok itt...
...
A tortenet vege az lett, hogy tenyleg 2 ora mulva, este 11re jott meg az auto, a meka elvitt minket az autoszerelo stationre, ahova az uj autot, egy Chevyt hoztak nekunk. Ugyhogy este 11kor, az isten hata mogott azt neztuk, ahogy egyik traileren a regi autonk, mikozben a masikrol eppen rakjak le az ujat...
f1re ertunk a szallasunkra, ezzel egyuttal rekordot is dontve.
