USA :)

 A mai program a Joshua Tree nemzeti park volt. Ez a Joshua Tree egy yucca fele (errol van gondolom elnevezve Yucca Valley is, ahol laktunk), aminek a torzse egy palmaehoz hasonlit, viszont felul agai vannak, az agak vegen viszont pomponok, es tobb ezer evig elnek! Hihetetlen, hogy egy sivatag hogy tud ilyen szep lenni, de ez tele volt ezekkel  a fakkal, meg latvanyosabbnal latvanyosabb sziklakkal. Vegig lehetett menni egy hihetetlenul jol kiepitett, jo minosegu aszfalt uton, es a latnivalok vagy az ut menten voltak, es csak meg kellett allni egy pillanatra a kocsival (mint pl. a Koponya sziklanal), vagy leteve a kocsit egy trailen indult el az ember (az elejen a visitor centerben adtak terkepet, amin rajta van, h melyik trail milyen hosszu, ill. vettunk egy eves nemzeti park belepot is - 80 dollarert ketten egy autoval egy evig cikazhatunk a np-okban). Ilyen trailen mentunk vegig pl. az un. Hidden Valleyben, ahol a mokusok lopkodtak a taborozok kajajat, mint Maci Laci, ill. a korabban viztarozokent mukodo, gattal lezart kicsi tohoz (Barker Dam). Allati klassz hely volt a Cholla cactus garden, ahol ameddig a szem ellat rettenetesen szuros, embermagassagu cholla kaktuszok sorjaztak, es kozottuk vezetett el egy kis tanosveny fele. Szinte hihetetlen, de itt az eso elol menekultunk - nyaron, a sivatagban! De itt meg ez is gyonyoru volt, amilyen fenyy-kontrasztokat eloallitott.
Persz nem mi lettunk volna, ha nem csempeszunk bele egy kis izgalmat: melyen bent voltunk a nemzeti parkban, mikor kijelezte az auto, h keves az uzemanyag... Kicsit para volt, de szerencsere 29 Palms fele csak lefele kellett gurulni (kb 1000 meter magasan voltunk).
Igy szerencsesen eljutottunk az elso benzinkutig, ahol 2 dologrol nem volt fing fogalmunk sem: hogy mi kell a kocsiba tankolni, es h hogyan. Arra konnyebben rajottunk, h unleaded gasoline kell bele, de arra nem, h itt elobb lehuzzak bent a kartyat, es csak utana tud az ember elkezdenio tankolni. Mindegy, ezt is megtanultuk. Aztan megkajaltunk a Denny'sben, fincsi kis salatat ettunk meg egy talat hagymakarikakkal, rantott csirkevel es sajttal.  
5 ora elmult, mire elindultunk Havasu Lake fele. Hihetetlen feeling ezen a tajon vezetni: a kakatuszokkal tarkitott prerin at, ahol elozeskor nem aggodik az ember, mert a kovetkezo 30 km-t is belatja, olyan egyenes az ut, ugyanakkor megis dimbes-dombos. Errefele csak country zene megy a radioban, de tokeletes alafestes volt a tokeletes feelinghez :)
Arizonaba aterve aztan jottek a nagy hegyek, gyonyoru szinekben, mellettunk a Colorado folyo, plamafakkal a parton... Ez a Havasu Lake egyebkent a Colorado folyobol mestersegesen felduzzasztott to, nagy vizisport elettel. Lake Havasu City vicces nevezetessege a London Bridge - nem tevedes, itt talalhato az eredeti London Bridge, amit a varosalapito PR cellal (csak akkor meg nem igy hivtak) 2,5 millio dollarert megvasarolt Londontol, akik le akartak bontani es ujjaepiteni a hidat 1970ben. Ujabb 4,5 misiert 10ezer darabra szedette es ide szallittatta, ahol a mai napig hasznalatban van, amellett, h turista latvanyossag.
Innen meg 180 km vart rank Seligmanig, aminek egyetlen nevezetessege, h itt meg megvan az eredeti 66os ut egy hosszu szakaszon. Itt azert szalltunk meg, mert kozel van a Grand Canyon (ez itt azt jelenti, h 200 km alatti tavolsag), meg mert mar igy is jo sokat jottunk. Szoval egy igazi Pschycho-motelben lakunk (egy szerb srac volt a recos), egy foldszinti kis budos szobaban, a szoba elott parkolunk a kocsival, most epp kint ulunk a verandan es sorozunk, es nezzuk, ahogy villodzik a Vacancy felirat...