A Pshycho motelben (rendes neven Romney motel) nem evett meg senki ejszaka, de nekunk sem volt reggelink, ebbol kovetkezoen vegre alkalmat kerithettunk egy rendes amerikai reggeli elfogyasztasara. Tobben is a Lilo's ettermet ajanlottak, ahol a tulaj egy nemet no, es ki is van irva, hogy american-german food. Nem tudom, melzyk resze volt german (talan leginkabb a huttekre hajazo, egyebkent nagyon kellemes berendezes), de reggelire Route66 specialt ettunk, ami igazabol standard felhozatal: ket tukortojas, egy kupac reszelt-megsutott krumpli, sult szalonna es ket vastag amerikai palacsinta. Csak hogy jol induljon a nap. Levi megmutatta, hogy ugy kell enni a palacsintat, hogy megvajazod, rateszed a sult szalonnat, majd megontozod juharsziruppal. Eleg durvan hangzik, de isteni finom! :D
Es megvolt az a feeling is, hogy ha kered, ha nem utantolti a pincer az amugy is hatalmas bogre hig kavedat :)
Kerdeztem a pincertol, h tenyleg nemet-e a tulaj, mire kihivta nekunk a konyharol. Szerintem nekem is ment annyira a nemet mint neki :) Latszott, h neki is kenyelmesebb angolul beszelni. Egyebkent nagyon kedves volt, elmeselte, h benne lesznek No.ban vmi valosagshowban :) Mi meg megdicsertuk az ettermet, ami szemmel lathatoan jol esett neki.
A mai napi kaland a Grand Canyon volt. Kicsit aggodtam, mert irta az utikonyv, h marha nagy tomeg van, nincs parkolohely, olyan kaotikusnak kepzeltem el az egeszet. Ehhez kepest minden meg van szervezve, minden gordulekeny. mindent megtalalsz, gyonyoruen kiepitett auto es gyalogos utak vannak, kilatohelyek, ahol csak megall az ember es kiszall a kocsibol 5 percre, ahol meg tumultus lehetne, ott leteszi az ember a kocsit es shuttle buszok viszik korbe. A deli peremet teljesen vegigjartuk (ne nem gyalog, mert az 30 valahany killometer!, hanem javareszt kocsival, es megalltunk a kilato pontokon, vagy letettuk a kocsit egy parkoloban, es ugy setalgattunk a peremen vegigfuto gyaloguton.
Gyonyoru volt a latvany, de teljesen mas, mint amire szamitottam: en olyan sivatagos, kopar videkre szamitottam, ahol tuz a nap, nincs egy arnyek, es ordenare a tomeg. Ehhez kepest olyan erdo van a peremen, amiben ozikek ugrandoznak at az auto elott, meg mokusok lejmoljak a kajat. Egy nagy godor helyett egy hegyseg-rendszer van az ember laba alatt, a tomeg tok jol eloszlik, es egesz nap hatalmas esoket kerulgettunk, meg neztuk, ahogy leszakad az eg valahol a kanyonban - ennyit a sivatagrol.
A Hopi Point nevu helyre buszoztunk naplementet nezni, es akkora mazlink volt, h az egesz napos felhos eg utan estere felszakadozott a felhozet, es lefele menteben kibujt a nap a felhok alol, csodaszep naplementet produkalva nekunk.
Este f10re ertunk vissza Williamsbe, ahol egy hangulatos, bar kicsit erthetetlen mexikoi-ir etteremben vacsiztunk, es ahol -ujra- a Super 8 lanc egy gyongyszemeben ejszakazunk. Epp a netet bujtuk mindketten az emailjeinket lesve… mikor meghallottuk, hogy magyarul beszelnek a folyoson. Vicces, h 25 napig nem talalkoztunk magyarokkal, itt az isten hata mogott, a varoshatar mellett, az erdo peremen meg a szomszedos szobaba koltoznek be. 2 csalad, akik oruletes haknit nyomnak, egy pohar whiskey erejeig meg/athivtak minket a szobajukba elmenyeket cserelni.
Holnap megint Grand Canyon, de ezuttal tulelo tura - lehet, h udvos lenne egyszer hajnali 2 elott agyba kerulni, mielott lemerul az elem….
