Errol a naprol egy szoban annyit irnek, hogy tuleltuk. Mint affele verprofi turazok megindultunk a Bright Angel trailnek nevezett tura utvonalon lefele a Grand Canyonba, ami lepcsos szerpentines utat jelent, 1000, azaz EZER meteres szintkulonbseggel - le, majd fel, osszesen kb 8 ora alatt.
Mondjuk gyonyoru a latvany, ahogy a kulonbozo szinu kozetretegek mellett setal le az ember, es a volgy is minden napszakban mas arcat mutatja. Nekunk pl mutatott egy olyat, amire a ranger azt mondta, hogy az idei legdurvabb eso volt: egy oraja mehettunk lefele, mikor olyan eso jott a nyakunkba, mintha dezsabol ontottek volna. A szel nagy loketekben fujta a vizet, majd kisvartatva megjelent a jeg is, kis borsonyi darabkak formajaban. 
A bokor alul behuzodtunk egy sziklaorom ala, igy viszonylagos vedettsegbol szemleltuk, ahogy hompolygo folyamma valtozik a keskeny osveny... Szerencsere eleg hamar elallt, es lett utana olyan kanikula ujra, hogy majdnem a zokni is megszaradt a cipoben :)
Viszont ezutan az osvenyen (ertsd: lepcsok vegalathatatlan sora, gusztusos kis szerpentinbe rendezve) zugokon kellett atkelni (amiknek delutanra hult helyuk lett), meg pocsolyakon atugralni. Levi mint vmi kis gazella, ugy szokellt lefele, alig gyoztem utolerni, es 3 ora lefele menes utan nemcsak a labam volt keszen, hanem be voltam tojva, hogy ezt a rettenetes hegyet meg vissza is meg kell maszni. Raadasul mindenki csak velunk szembe jott, felfele, es neztek rank, mint az orultekre, meg mondtak, hogy milyen kis kalandvagyok vagyunk, h meg lemegyunk... Kb 3 ora utan ertunk le az Indian Garden nevu kis oazisba, ahol kaktusz kert volt, nyirfak, kemping, viz, WC, meg az ut soran megszokott kis mokusok (mivel mindenki eteti oket teljesen kezesek) es gyikocskak (;)).
En itt mar behisztiztem, ha Levi nem hajt le mar reg visszafordultam volna. Erre o meg ki akart menni a Plateau Pointra, ahonnan a Colorado is latszik - +2,5 km oda, majd vissza. Ugyhogy en megvartam, jot szunditva az arnyekban. Szerencsere csinalt szep kepeket :)
f5 korul indultunk el folfele, es csekely 3,5 ora lepcsokon es meredek szerpentinen torteno folfele baktatas utan 8 korul felertunk. Igazabol durva, h felertunk majdnem annyi ido alatt, mint le. Pedig elkeserito volt felnezni, es belegondolni, hogy 1000 metert kell megtenni szintben...
Folfele mar inkabb en voltam a hajcsar, de az az egy oras piheno, mig Levire vartam csodakat tett. Szinte csak mi voltunk az osvenyen folfele (3 lengyellel elozgettuk egymast, kicsit dumaltunk is), es legalabb arnyek volt folfele, nem ugy mint azoknak, akik mar kora du. jottek felfele velunk szemben. Mondjuk a vege fele mar 10 percenkent meg kellett allnunk, annyira kikeszult a labunk, ami nem is csoda: nemcsak szintben volt sok, hanem tavban is: Levi 20, en 15 km-t gyalogoltam. (Igazabol ezt ma, masnap erezzuk igazan, Levi pl ugy jar, mint egy mozgasserult pingvin.) Mire felertunk mar nem erdekelt minket se naplemente, se semmi, huztunk a steakhouse-ba...
Bevertunk fejenkent egy fel marhat, mikozben egy pasi Bob Dylant, Eric Claptont, Stinget enekelt meg gitarozott.
Este 11 orakor en mar ajultan fekudtem az agyban, mint ma reggel megtudtam Levi megint probalt velem szot erteni, de en meg erre a tenyre sem emlekszem, nemhogy arra, hogy mit beszelt...